Bácsalmás a Duna-Tisza köze déli részén, a Baja-Szeged-Szabadka városok közötti háromszögben, az ún. bácskai löszös hátságon fekszik. Az ország egyik legmelegebb tájegysége, ahol igen magas a napfényes órák száma (átlag: 2098), igen alacsony az évi csapadékmennyiség (átlag 565 mm).

Talajviszonyait nézve a város közvetlen környékére az ún. "mészlepedékes csernozjom", fizikai talajtípusként a vályog, a homokos és löszös vályog talajok, valamint a homokos lösz a legjellemzőbbek.

Bácsalmástól délre, kb. 5 km-re terül el a Mosztonga tó, amelynek mélysége 120-150 cm. A tó peremét mintegy 10-20 m szélességben nád övezi, nyugati oldalán 25-30 m széles erdősáv húzódik. A várostól délnyugati irányban 3 km-re terül el a térség másik tava, az 50-80 cm mélységű Sóstó. Szikes jellege miatt iszapját régebben gyógyításra használták. A 80-as években kiszáradt tavat az 1990-es évek elején kimélyítették. Viszonylag tiszta vizében olyan védett állatfajok is megjelentek, mint pl. a tarajos gőte illetve a pettyes gőte, valamint a mocsári teknős és a vízisikló populációi.

A terület természetvédelmi értékét növeli a hazánkban a közvetlenül veszélyeztetett növényfajok kategóriájába sorolt a trópusi szépségű gyapjas gyűszűvirág, amelynek helyi előfordulása (mintegy 15000 egyedszám) Európa legnagyobb összefüggő populációja.

A védett természeti értékek közül megemlítendő még a település Kossuthparkjában - amely 1980-as évek végén megyei védettséget kapott - fellelhető kocsányos tölgy.

Természeti értékek: a város központjában lévő Kossuthpark 300 éves kocsányos tölgyfáival, a közeli, időszakos vízborítású Mosztonga tavak területének gazdag növény- és állatvilága, a Sós-tó környéke löszmagaslatain tenyésző gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata), amely Európa egyik legnagyobb populációja, valamint a Kígyós patakból kialakított 12 hektár területű Horgásztó védett vízimadaraival 

 

 
/